A komposztálás egy biológiai folyamat, mely során az szerves anyagok lebomlanak, s egy nagyon hasznos termék, a humusz keletkezik belőle. A komposztálás nem igényel különösebb anyagi befektetést és nem is bonyolult, csupán odafigyelés és néhány szabály betartása szükséges.

A komposztálás első lépése, hogy legyen egy hely, ahol gyűjtésre kerülhetnek a szerves anyagok. Erre a kiválasztott helyre érdemes telepíteni a komposzt ládát. Ez bármilyen anyagból készülhet, de fontos, hogy szellőzhessen, ugyanis ahhoz, hogy a szerves anyagból humusz képződhessen, szükséges az oxigén. Anélkül rothadás az eredmény és orrfacsaró bűz. Tehát bármilyen szerves anyag keletkezik a konyhai főzés során, vagy kertészkedés közben, az eltüzelés helyett végezheti a komposztládában, mely némi gondozás (megfelelő rétegezés, néhai öntözés, átforgatás, stb.) után értékes, tápanyagban gazdag humuszt biztosít, amely alkalmas ültetésre, de általa a klímaváltozás hatásai is csökkenthetők. A komposztláda egyensúlya az, ami igényel némi figyelmet, mert a nitrogén és szén arányainak felborulása nem tesz jót a komposztnak. Mindenképp a szénnek kell túlsúlyban lennie a nitrogénnel szemben.

Nem ökölszabály, de nagyjából elmondható, hogy a barna dolgokban sok a szén (faág, háncs, gally), erre a száraz rétegre kellene kerülnie a nedves, zöld komposztanyagnak, mint például a levágott fű. Ezeknek a rétegezésével kiváló egyensúly alakítható ki. Idővel a komposzt összeesik, ilyenkor érdemes átforgatni, levegőhöz juttatni. Az érett komposzt 1 év alatt készül el, ilyenkor a föld sötét színű lesz, porhanyós. Használat előtt érdemes átrostálni! A komposztálás során kevesebb szemét termelődik a konyhában, a zöld hulladék elszállítása vagy szállítatása nem kerül sem pénzbe, sem energiába, a kerti növények pedig rendkívül hálásak lesznek érte. Ne égess! Komposztálj!