Meroë ősi városa a Nílus folyó keleti partján, Kartúm északkeleti részén, Szudánban található. Gazdag metropolisz volt Kush királyságában több évszázadon keresztül. Meroë volt a királyok rezidenciája i. E. 592 és 350 között. A helyszín több mint 200 piramis romjait tartalmazza, amelyeket méretük és arányuk miatt núbiai piramisoknak neveznek.

Meroë egy olyan királyság alapja volt, amelynek gazdagsága az erős vasiparból, valamint az Indiával és Kínával folytatott nemzetközi kereskedelemből származott. A vas akkoriban az egyik legfontosabb fém volt, és Meroë vasmunkásai a világ legjobbjai közé tartoztak. Ezenkívül Meroë ékszereket, kerámiákat és textíliákat exportált kereskedelmi partnereinek. Amellett, hogy politikai főváros volt, Meroë fontos vallási központ is volt, amint azt a templomok és piramisok nagy száma is mutatja. 1821 -ben Frederic Cailliaud elsőként hozta el az európaiaknak Meroë ismereteit, amikor a romok illusztrációit publikálta. Karl Lepsius 1844 -ben alaposabban megvizsgálta a romokat, és vázlatokat, terveket és tényleges régiségeket szállított Berlinbe. A romok feltárása és helyreállítása a mai napig folytatódik.

Az utazónak sok látnivaló áll rendelkezésre, amikor meglátogatja Meroët Szudánban. A Merotikus Királyság ősi temetkezési helyén közel 200 piramis található, ahol a királyok nyugszanak. Ezek a piramisok sokkal kisebbek, mint az egyiptomi piramisok, de számuk ugyanolyan lenyűgözővé teszi őket. Homokkőtömbökből épültek, és meredekebbek voltak, mint az egyiptomi piramisok. A kincskeresők a 19. században elpusztították a Meroë piramisok nagy részét. A legjobb domborműveket 1905 -ben bontották szét, és a British Museum és a kartúmi múzeum osztotta el őket. 1910 -ben John Garstang elkezdte feltárni a városban talált halmokat. Erőfeszítései révén előkerült egy palota és több templom romja.