A mesterséges megtermékenyítés -amelyet a szakirodalom in-vitro-fertilizációnak hív – a meddő párok egyik leghatékonyabb eszköze a gyermekvállalás elősegítésében. A lombikbébi kezelés során a petesejtek megtermékenyítése a méhen kívül, lombikban történik.

Hazánkban körülbelül 150 ezer pár küzd a meddőség problémájával, amelynek hátterében többféle ok állhat – például hormonális rendellenességek, endometriózis, nem megfelelő spermium. Az okok sokfélesége miatt komplex, mindenre kiterjedő vizsgálat előzi meg a meddőség kezelését. Lombikbébi programra akkor kerülhet sor, ha a meddőséggel érintett párnál nem járt sikerrel más módszer a természetes fogantatásra. Ilyen módszer például a ciklusmonitorozás, a hormon általi stimuláció, vagy az inszemináció. Amennyiben a vizsgálatok után kiderült, hogy mesterséges megtermékenyítésre van szükség, első lépésként hormonkezelés történik, amivel leállítják a petefészkek működését. Ezáltal szabályozhatóvá és ellenőrizhetővé válik az ovuláció és a peteérés folyamata.

Ezután hormonok segítségével túlstimulálják a petefészket, hogy nagyobb mértékű legyen a tüszőérés. Stimuláció után a petesejteket kisebb műtéti beavatkozás során leszívják és megtermékenyítik. Arról, hogy a megtermékenyítés során mennyi embriót ültessenek be, a pár dönt, lehetőség van a fel nem használt embriók lefagyasztására meghatározott időre későbbi felhasználás céljából. A megtermékenyített petesejteket a méh élettani körülményeihez hasonló környezetet biztosító inkubátorba helyezik, majd az ötödik napon ültetik be. A tudomány jelenlegi állása szerint a párok 50-70 százalékánál sikeres az eljárás és terhesség lesz a beültetés végeredménye, bár nem feltétlenül sikeres már az első beavatkozás.