Az ideális tumormarker egy olyan anyag, amelyet vagy a daganat, vagy a szervezet termel a rák jelenlétére válaszul. Míg bizonyos markerek egy ráktípusra jellemzőek, mások több ráktípusban is megtalálhatók.

Általában ezeket a markereket az alkalmazott kezelésre adott válasz értékelésére vagy a betegség jelei nélküli beteg monitorozására használják. Mindig is az orvosok és a betegek álma volt az az ötlet, hogy egyszerű eljárásokkal (például vérvizsgálattal) felfedezzék a rákot, mielőtt azt klinikailag vagy képalkotó módon kiemelnék. Sajnos érzékenységük, specifitásuk nem túl pontos, ezért a markerek által közölt információkat szakorvossal együtt kell megbeszélni, értelmezni. Ezek magas szintjéhez számos nem onkológiai állapot társul, ezért ne essünk pánikba, amint észleltük a vérben való jelenlétét vagy a normálisnál magasabb értéket. A tumormarkerek olyan elemek, amelyek a képalkotó és anatóm-patológiai vizsgálatokkal (biopsziával) együtt hozzájárulnak a rák diagnosztizálásához azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek felvetik annak gyanúját. Bizonyos markereknek prognosztikai szerepük van.

Ideális esetben a tumormarkerek szűrési eszközök lehetnek az általános populáció számára. A szűrővizsgálat célja a korai diagnózis, amely esetben az alkalmazott kezelésekkel van a legnagyobb esély a betegség gyógyítására. Az egyetlen jelenleg szűrési eszközként elfogadott tumormarker a prosztatarákra vonatkozó prosztataspecifikus antigén (PSA), bár számtalan vita alakult ki körülötte. Más tumormarkerek vagy nem elég specifikusak (sok álpozitív eredmény van, azaz olyan helyzetek, amikor bár az eredmény pozitív, de nem derül ki rákos megbetegedés, költséges, szükségtelen kivizsgálásra és szorongásra is ad okot), vagy nem emelkednek ki kellőképpen a rák kialakulása során, és ennek következtében nehéz a rák korai felismerése szigorúan a prizmáján keresztül.