Mérgező potenciál az emberekben is!

Mi magunk nem vagyunk mérgezőek, és az egerek sem azok – de genomunkban rejlik ez a potenciál, javasolja az Okinawa Institute of Science and Technology Graduate University (OIST) és az ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa.

[wp_ad_camp_1]

A héten a PNAS-ban beszámolva a kutatók azt találták, hogy a szájméreg kialakulásához szükséges genetikai alap mind a hüllőkben, mind az emlősökben jelen van. A tanulmány az első konkrét bizonyítékot szolgáltatja a kígyók méregmirigyei és az emlősök nyálmirigyei közötti mögöttes molekuláris kapcsolatra is. „A méreg egy olyan fehérje koktél, amelyet az állatok a zsákmány immobilizálására és megölésére, valamint önvédelemre fegyvereztek fel” – mondta a szerző, Agneesh Barua, az OIST doktorandusz hallgatója. „A méregben az az érdekes, hogy nagyon sok különböző állatnál fordult elő: medúza, pók, skorpió, kígyó, sőt néhány emlős stb. A tudósok még mindig nem ismerik a szájméreg eredetét. Ez a legújabb kutatás a kígyókról, olyan állatok csoportjáról, amelyek híresek erős harapásuk miatt, most feltárják a szájméreg ősi alapjait.

Korábban a tudósok azokra a génekre összpontosítottak, amelyek a toxikus keveréket alkotó fehérjéket kódolják. „Azonban a mérgekben jelenleg megtalálható toxinok közül sok beépült az orális mérgező rendszerbe már kiépítése után. Meg kellett vizsgálnunk azokat a géneket, amelyek a méreg keletkezése előtt voltak jelen, olyan géneket, amelyek lehetővé tették a méregrendszerek emelkedését” – mondta Barua. Tehát ehelyett a csapat olyan géneket keresett, amelyek együttműködnek és erősen kölcsönhatásba lépnek a méreg génjeivel. A tudósok a tajvani habu kígyóból gyűjtött méregmirigyeket használták fel – Ázsiában talált gödrös viperát. A kutatók körülbelül 3000 ilyen „együttműködő” gént azonosítottak, és megállapították, hogy fontos szerepet játszottak a sejtek megvédésében. A gének kulcsfontosságúak voltak a fehérje módosulásának és hajtogatásának szabályozásában is.