A leveleken, szárakon, virágokon, gyümölcsökön és más növényi részeken található barna vagy fekete elváltozások az antracnózis tünetei lehetnek. De nem minden antracnózis egyenlő. Az antracnózis kifejezés olyan gombabetegségek csoportjára utal, amelyek növényfajok, fák, cserjék, dísznövények és ehetők, valamint kerti növények széles skáláját érinthetik. Míg a tünetek hasonlóak, a betegséget okozó gombák gazdaszervezetenként eltérőek.

[wp_ad_camp_1]

Az antracnózis által általában érintett árnyékfák a kőris, a juhar, a tölgy, a platán és a dió. Az azt okozó gombák, többnyire a Gnomoniaceae családból származnak, a fafajtól függően változnak. Az antracnózis az évszak elején még a levelek kinövése előtt befolyásolhatja a fa rügyeit. Ha ennek eredményeként a rügyek vagy a gallyak hegyei elpusztulnak, fagykárosodásnak tűnhet, ami bonyolulttá teheti az antracnózis diagnosztizálását ebben a szakaszban. Az antracnózis tüneteit könnyebb felismerni, amint a fa levált. A leveleken apró, kör alakú vagy szabálytalan alakú sötét vagy barna holt foltokat, elhalt levélszegélyeket és hegyeket, valamint a levélvénák mentén vagy az erek között nagy, elhalt foltokat észlel. Ha a fa az évszak elején erősen megfertőződik, a levelek eltorzulhatnak, összezsugorodhatnak és idő előtt lehullhatnak.

Annak megállapításához, hogy antracnózissal van-e dolga, nagyítóval vessen egy pillantást a fertőzött levelek aljára. Látni fogja a gombás termőszerkezeteket, amelyek pattanásokként kiemelkednek, különösen a levél erek mentén. Az elhullott gallyak hegyén hasonló termőszerkezetek találhatók. Az antracnózis a fertőzött ágakban, gallyakban és levelekben telel. Tavasszal a szél fiatal levelekre és gallyakra szállítja a kórokozókat, ahol új spórákat képez. Ezek a spórák ezután szél vagy víz útján mozognak, a szomszédos lombokra fröccsennek, megfertőzik és így folytatják a betegség körforgását.