Normális, hogy testünk olyan véralvadási faktorokat termel, mint a vérlemezkék (lemez alakú vérsejtek, amelyek fontos szerepet játszanak a véralvadásban) és a fibrinek (egy fehérje, amely a vérben és a nyirokszövetben található), hiszen amikor egy véredény megsérül, ezek megakadályozzák a testből származó tömeges vérveszteséget.

Ha ez a hatás túlzottan produktív, akadályozhatja a vérkeringést, és így vérrög képződhet, amely a véráramon keresztül haladhat. A veszély rendkívül nagy, ha ez a vérrög eléri a létfontosságú szerveket, például az agyat vagy a tüdőt. A Nemzetközi Trombózis és Haemostasis Társaság jelentése szerint világszerte körülbelül 4 emberből 1 hal meg trombózissal összefüggő vagy trombózis által okozott betegségekben. A trombózis egy vérrög, más néven „thrombus” képződésének folyamata, amely egy véredényben képződik. Ez a vérrög elzárhatja vagy akadályozhatja a véráramlást az érintett területen, és súlyos szövődményeket is okozhat, ha a vérrög a keringési rendszer egy fontos részébe, például az agyba vagy a tüdőbe kerül. A trombózis vérrög képződése vagy jelenléte a véredényben. Ez az ér a test bármely vénája vagy artériája lehet, például mélyvénás trombózis (lábban) vagy koszorúér-trombózis esetén a szív artériáiban is megjelenhet.

A vérrögöt trombusnak is nevezik. Ha a vérrög letörik és szabadon kering a véráramban, akkor tromboembóliáról van szó. A trombózis oka többtényezős. Amint már említettük, trombózis akkor fordul elő, ha az endogén antikoaguláció és a hemosztázis egyensúlyhiánya áll fenn egy összetett patofiziológiai mechanizmus révén. Történelmileg három gyakori tényező hajlamosít a trombózisra: hiperkoagulabilitás (amikor a vér túlzottan alvad), az érfal endothel sejtjeinek károsodása és rossz vérkeringés.