A régi időkben – azaz a huszadik század végéig – fel sem merült ez a kérdés az újdonsült szülők körében, hisz nem igazán lehetett kapni eldobható pelenkát. Akkoriban még a hagyományos, textilpelus volt az egyetlen megoldás, amit aztán újra fel lehetett használni egy kiadós mosást követően.
Ma már sokkal nagyobb a kényelem ezen a fronton is hiszen nem csak márkák tucatjai állnak a rendelkezésre, de még a típusok közül is válogathatunk. Éjszakai pelenka, nadrágpelenka, bugyipelenka, az újsütetű szülő sokszor azt sem tudja, hogy mit és mennyit kellene vennie. Nos, a helyzet az, hogy ez utóbbi kérdésre jóval egyszerűbb a válasz: ugyanis sokat. Elsőre talán bele sem gondolunk, de mire a gyerkőc óvodába megy, addigra egy kisebb raktárkészletnek megfelelő pelust fog elhasználni, és mivel a darabszám ezres nagyságrendű, a szülő számára sem mindegy, hogy egy-egy csere mekkora viszontagsággal is jár. Arról nem is beszélve, hogy mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének – ennek megfelelően pedig a bőrének is -, úgyhogy egyáltalán nem mindegy, hogy végül melyik terméket emeljük le a polcról.
Hogy melyik márka mellett tesszük le a voksunkat, azt mindenkinek a maga tapasztalatai – és a beérkező tanácsok – alapján kell eldöntenie. A fazon azonban már más kérdés. Eleinte könnyű dolgunk van, ugyanis egészen kicsi méretben csak a hagyományos kivitelt tudjuk megvenni, ám ahogy a baba eléri a 8-9 kilogrammos súlyt, onnantól már próbálkozhatunk a bugyipelenkával is. Ez a megoldás ugyanis számtalan előnnyel jár, és ha egyszer belekóstolunk a kényelembe, onnan valószínűleg nem lépünk vissza. A bugyipelenka ugyanis sokkal könnyebben ráadható a gyerkőcre, mint a hagyományos, tekintve, hogy egyszerűen – akár egy rövidnadrágot – fel tudjuk rá húzni és már készen is vagyunk. Ez az első 10-12 hónapban még nem bír különösebb jelentőséggel, ám ahogy a háton fekvő csecsemőből egy csapásra egy örökmozgó lesz, hálát adunk majd azért, hogy másodpercek alatt tisztába tudjuk tenni. Gyakorlatilag egyetlen hátrány van, ami egyáltalán említést érdemel, ez pedig a magasabb ár, ám annyival nem költségesebb, hogy ne érje meg a könnyebbséget.