A Tourette-szindróma egy idegrendszeri megbetegedés, amelyet tikkeknek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások (csapások, fejrángás és rúgások), és hangadások (morgás, vakkantás, káromkodás) tartós, együttes vagy váltakozó fennállása jellemez.

[wp_ad_camp_1]

A szindróma névadója a tizenkilencedik században ált neurológus, Georges Gilles de la Tourette volt, aki idegrendszeri motoros zavarokkal foglalkozott és elsőként jegyezte le a rendellenességet. A Tourette-szindróma első tünete általában gyerekkorban, vagy 21 éves kor előtt jelentkeznek. Férfiaknál gyakoribb az előfordulása, mint nőknél. A betegség valószínűleg genetikai eredetű, az ingerület-átvitelben szerepet játszó molekulák agyi anyagcseréjét befolyásoló génhiba lehet az oka a kialakulásának. A betegséget sokáig démoni eredetűnek tartották és kiközösítették az ebben szenvedőket. A 20. század vége felé Arthur K. Shapiro pszichiáter haloperidollal kezdte kezelni pácienseit, akiknek csökkenni kezdtek a tünetei. Shapiro ezzel bebizonyította a kétkedőket, hogy a szindróma hátterében nem pszichológiai, hanem neurológiai okok keresendők.  

A tünetek rendszerint gyerekkorban erősebbek, 18 éves kor után az idegrendszer fejlődésével nagymértékben csökken, akár teljesen meg is szűnik, bizonyos esetekben viszont egész életen át megmarad. A Tourette-szindróma krónikussági kategória, vagyis nem a tikkek súlyossága, hanem fennállásának ideje szerint osztályozzák. A kisiskolások 20 százaléka tikkel valamilyen formában, de ez nem jelenti azt, hogy Tourette-szindrómában szenvednek, ami rendkívül ritka rendellenesség, 10.000 emberből mindössze 5 embert érint. Számos híressé is szenved ettől a szindrómától, Mozart, Napóleon, Moliére, Kurt Cobain is szenvedett a tikkeléstől.