A bántalmazás egyik legsúlyosabb fajtája a fizikai erőszak, azaz az „asszonyverés” következik, melynek megnyilvánulási formái szintén nem sorolhatók fel kivétel nélkül. A leggyakoribb elkövetési módok: felpofozás, ellökés, ütlegelés puszta kézzel vagy valamely eszközzel, rúgás, fojtogatás.
[wp_ad_camp_1]
A nő helyzetét nehezíti, hogy a bántalmazó egyrészt indokolni fogja tettét („megérdemelted”, „kihoztál a sodromból”), másrészt jelentéktelennek fogja eltüntetni, ami történt („egy pofon azért nem a világ vége”, „ez mindenhol előfordul”). A tettleges bántalmazás a sértett alapvető emberi jogait, s így az Alkotmány 54. §-ába és 56. §-ába ütközik. A Büntető Törvénykönyv pedig nem tesz különbséget aközött, hogy a verésre a nyílt utcán vagy a családi otthonban kerül sor, ezért ugyanúgy büntetendő a családon belül elkövetett erőszakos közösülés, testi sértés, kényszerítés, személyi szabadság megsértése, becsületsértés, veszélyes fenyegetés.
Különösen keményen sújtja a törvény a visszaeső bűnelkövetőket, hisz ebben az esetben feltételezhető, hogy a börtönbüntetéssel való fenyegetésnek nincsen visszatartó ereje. Feltehetőleg az elkövető olyan súlyos pszichikai állapotba kerül, amelynek során csak a másik féllel való leszámolás gondolata foglalkoztatja. Az ilyen személyeket a hosszú börtönévek sem törnek meg, sőt igazából a bosszúvágy élteti és a börtönbüntetésből való szabadulást követően ismét elkövetik a bűncselekményt.