A házasság érvényességéhez tartozik a kihirdetés és a beleegyezés ünnepélyes kinyilvánítása is, s ezek gyökerei a római-germán kultúra és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás keveredéséből létrejött közös útig nyúlik vissza (ami egyébként az egész későbbi európai fejlődést megalapozta).

[wp_ad_camp_1]

A kihirdetés során felsorolják a két jegyes vezeték- és melléknevét, születés- és lakhelyét, és figyelmeztetik a jelenlevőket, hogy bárki, aki házassági akadályról tud, az jelentse a párt összeadó lelkésznek. A kihirdetés három vasárnapon vagy ünnepnapon történik a házasulandók egyházkörében (ha különböző körben laknak, akkor mindegyikben).

A nem katolikus vallású keresztények közötti házasságokat a saját vallásuknak megfelelő gyülekezetben való kihirdetés mellett a lakóhelyük szerinti katolikus szentegyházban is ki kell hirdetni. Ha a kihirdetést követő hat hónapon belül nem kötnek házasságot a jegyesek, akkor a háromszori kihirdetést meg kell ismételni. A beleegyezés ünnepélyes kijelentésének a házasulandók egyikének rendes lelkésze – vagy annak helyettese – előtt, két tanú jelenlétében történik.

E kijelentés meghatalmazott útján is történhet, ehhez azonban az országos kormányszék engedélye szükséges, és meg kell határozni a meghatalmazó levélben azt a személyt, akivel kötik a meghatalmazás alapján a házasságot. Ha a meghatalmazást a megbízó visszavonja, mielőtt a kötelék létrejött volna, köteles a meghatalmazott kárát megtéríteni. Ha pedig egy katolikus és egy nem katolikus köt házasságot, akkor a beleegyezés kijelentése katolikus lelkész (és két tanú) előtt történik, azonban ekkor a másik fél kívánságára a nem katolikus lelkész is jelen lehet.