Juhász Gyula szerelmi költészete

A 19. század talán legkevésbé megbecsült költője volt Vadja János. Pesten született, édesapja erdész volt, iskoláit Székesfehérváron végezte. Példaképe a korszak híres költője Petőfi Sándor volt, miatta még a vándorszínészetet is kipróbálta. A szabadságharcban tevékenyen részt vett, hadnagyi rangban szolgált, utána bujdosnia kellett.

Később hivatalnokként dolgozott, sokáig közöny fogadta, mert ellene volt a Deák –féle kiegyezésnek, így mellőzték. 53 éves korában feleségül vett egy 19 éves lányt, Bartos Rozáliát, benne azonban mélységesen csalódott ezért hamar elvált. Idősebb korában különféle gyomorbetegségek kínozták, a megélhetése is veszélybe került, szegényen és magányosan hunyt el 1897-ben, életének hetvenedik évében.

Juhász Gyula

Juhász Gyula

Költészete csak halála után nyert elismerést, különösen Ady Endre volt nagy rajongója. Első jelentősebb verses kötete a Vészhangok voltak, ezek a versek 1860-ban jelentek meg. Kiemelkedő szerelmi költészete, szerelmes verseit nagy szerelméhez Kratochwill Georginához írta, akit verseiben csak Ginának szólított. A szerelmes motívumok egyedi formában jelennek meg a műben, a lírikus hangnem egyedülálló módon került alkalmazásra, ezért szokták sokan Vajda Jánost a magyar líra első jeles képviselőjének nevezni. Művei ma is szerelmes sms-ek formájában kerülnek kiküldésre a szerelmes párok által.

A Ginához írt versek, a Szerelem átka, a Gina emléke, A kárhozat helyén, A húsz év múlva, A feledhetetlenhez és a Harminc év után. Juhász Gyula élete végéig rajongott Gináért, sosem tudta elfeledni.