A magyar bor története a kezdetektől a XII. századig

A Kárpát medencében először a kelták kezdtek el foglalkozni a bortermeléssel majd a rómaiak is követték példájukat. I.e. 300 évvel a kelták alapították meg Scarbant várost, amit később a rómaiak Scarabantiának hívtak, ma pedig Sopronként ismerünk. A kitűnő klímának valamint az ideális termőföldeknek köszönhetően egyre jobb terméseredményeket értek el a rómaiak a bortermesztésben.

[wp_ad_camp_1]

Kr.u. 92-ben az akkori császár Dornitianus rendeletet hozott, miszerint a provincia összes szőlőtőkéjét el kell pusztítani.  A rendelet oka, hogy túl nagy konkurenciát jelentettek a saját piacuknak. Ez a rendelet majd 200 évig fent állt, de a Pannóniára érvényes szőlőtelepítési tilalmat Probus római császár feloldotta, így elérhetővé vált a bortermelés újraindulása. A későbbiekben, a Kárpát-medencében őseink folytatták a rómaiak által elkezdett szőlőművelést és bortermelést. I. István király idejében már új értelmet kapott a bortermelés. István megszervezte a magyar államot és népét a bortermelés felé irányította. Ebben az időben már nem csak a bortermelésről volt szó, hanem a bor beívódott a vallási rituálékba is.

Borospince

Borospince

A XII. századtól egyre nagyobb figyelmet tulajdonítottak a jó bornak, amely a főurak asztalán jelent meg. IV. Béla külhoni telepeseket hozatott Magyarország területére. A betelepülő németek, franciák, olaszok értelemszerűen magukkal hozták saját bortermelő szokásaikat és módszereiket is. Az olaszok például megismertették velünk a furmintot. A bor külkereskedelme ebben az időben igen jelentőssé vált. Az ország nyugati felében élénken foglalkoztak bortermeléssel. A módosabb városi polgárok hamar rájöttek, hogy a „borban az igazság”, tehát a jó bor hasznot is hozhat. Egyre komolyabban kezdtek foglalkozni a szőlőtermesztéssel a környékbeli földesuraktól bérelt területeken. Ebben az időben, hogy boraikat megfelelő mennyiségben és magas haszonnal értékesíthessék, elérték a királynál, hogy a borbehozatalt nagyon erősen korlátozzák. Ez alól csak maga a király mentesülhetett.