Az alkoholizmus egyértelműen betegségként számon tartott függőség, melyet a legtöbb érintett soha nem vallana be. A betegség súlyosságának és egyáltalán létének elismerése viszont már egyértelműen az első lépcsőfoknak minősül a gyógyulás felé vezető rögös úton. Természetesen nem mindegy, milyen mértékű és gyakoriságú alkoholfogyasztásról beszélünk.

[wp_ad_camp_1]

Tévhit, hogy csak azok válhatnak az alkohol rabjaivá, akik alkalmakkor egyértelműen többet isznak társaiknál. Mivel szervezetünk, és a méreganyagként számon tartott alkoholtól való megszabadulás gyorsasága jelentős eltéréseket mutathat másokétól, így egyesek jóval jobban bírják az alkoholt, míg mások már egy üveg sörtől is képesek becsípni.

Az alkoholizmus tünetei és annak kialakulása azonban jóval mélyebbre nyúlnak, mintsem a társasági összejövetelek és a bulik alkalma. A legtöbb esetben komoly pszichés problémákkal küzd az érintett, és az alkoholfogyasztással, és a mennyiség folyamatos növelésével szinte észrevétlenül válik az ital rabjává. A társas kapcsolatok ellaposodása, az ital „társként” való kezelése a problémamegoldásban a beteg mindennapjaivá válik, s élete úgy vesz gyökeres fordulatot, hogy talán fel sem tűnik számára.

Alkoholizmus

A kívülállók és a családtagok azonban a tünetekből viszonylag gyorsan rájöhetnek arra, milyen problémával is áll szemben a függő. Az alkoholizmus gyógyítása természetesen lehetséges gyógyszeres úton, de érdemes átgondolni, hogy a pszichés tényezők feltérképezése és az életmódváltás nem vezetnek-e nagyobb eredményre. A háttérben meghúzódó események feldolgozásával a beteg újra normális életet élhet, de sajnos tény, hogy az alkoholizmus olyan függőség, mely egy trauma hatására könnyen kiújulhat. Az alkoholizmus kezelése tehát folyamatos odafigyelést igényel a családtagok részéről is.