Furán működik az ember, hisz sokszor vágyunk is a társaságra, – néha annyira, hogy annak hiánya komoly problémákat is okozhat -, máskor azonban semmi mást nem szeretnénk, mint végre eltölteni egy kis időt egyedül.

Ez a kettősség ott csúcsosodik ki igazán, amikor péntek este otthon ülünk és szívünk szerint inkább a barátainkkal borozgatnánk a kedvenc helyünkön, majd aztán amikor rávesszük magunkat, hogy elmenjünk, akkor az első korty után jön a felismerés, miszerint a legszívesebben azonnal hazamennénk. Egy ilyen szituációból azonban ritkán születnek konfliktusok, hisz bármilyen indokkal kimenthetjük magunkat, a barátok pedig éppoly jól ellesznek nélkülünk, mint ahogy az érkezésünk előtt is el voltak. Ám ahogy idősödünk, ez az érzés ugyanúgy velünk marad, és bizony nem hogy eltűnne az életünkből, amikor családot alapítunk, hanem inkább még erősebben és gyakrabban jelentkezik. Természetesen ettől teljesen független a párunk, vagy épp a gyerekeink iránt érzett szeretetünk, egyszerűen csak attól, hogy családunk lett, nem szűnünk meg egyéniségek, önálló lények lenni.

Azonban a legtöbben ilyenkor már nem tudnak – vagy inkább nem mernek – szakítani egy kis énidőt maguknak, hisz azt a pár órát akkor vagy a gyereküktől veszik el, vagy a párjuktól, adott esetben akár olyan formában, hogy nem végeznek el bizonyos dolgokat a háztartásban. Pedig ezekre az órákra mindenkinek szüksége van, hisz hosszú távon csak úgy működhetünk kiegyensúlyozottan, ha ezek a szociális igényeink beteljesednek. Persze lehet ezt jól és rosszul is csinálni, de ha odafigyelünk az alapokra, akkor ez semmiféle problémát nem okozhat egy jól működő családban. Az alap pedig nem más, mint a megfelelő kommunikáció és a kölcsönösség. A szülőség, és a vele járó feladatok rendkívül nyomasztóak tudnak lenni, mindkét fél számára. Ezt értelmes, felnőtt emberek tudják, és elfogadják, ha a másiknak időnként arra van szüksége, hogy pár órára ebből teljesen ki tudjon szakadni. Mindössze annyi kell, hogy ezt tisztán és világosan beszéljék át, fektessék le azokat a kereteket, amiken belül ez működhet, és persze mindig legyenek tekintettel a másik félre is, és ne csak az önnön érdekeket tartsák szem előtt. Ha pedig ez megvan, akkor semmi ok arra, hogy bárki is rosszul érezze magát amiatt, mert hetente egy alkalommal elmegy a barátokkal, vagy épp horgászni, vagy sportolni pár órát. Addig a másik helytáll, és feltöltődve sokkal nagyobb segítsége lehetünk párunknak, mint frusztráltan és mentálisan kimerülten.