Használhatnak-e állatok irizáló színeket a kommunikációhoz?

A Melbourne-i Egyetem új cikke azt tárja fel, hogy az állatok hogyan használják a gyönyörű, de megbízhatatlan irizáló színeket kommunikációs jelként. A speciális adaptációk lehetővé teszik az állatok számára, hogy ellenőrizzék ezeknek a változó színeknek a megjelenését, hogy megbízható információkat tudjanak továbbítani.

A Trends in Evolution and Ecology című folyóiratban megjelent új munka az állatvilág egész területén végzett tanulmányokat fedezi fel, valamint azt, hogy hogyan ellenőrzik az állatok az irizáló színek megjelenését a természetben. “Az irizálást bonyolult tanulmányozni, mert a látott színárnyalat a néző helyzetétől és a fény irányától függ” – mondta a vezető író, Dr. Amanda Franklin, a BioSciences Iskolától. “Ez azt jelenti, hogy az irizáló színek folyamatosan változnak, ezért nehéz felfogni, hogyan tudnak megbízható információt továbbítani. A kommunikáció első számú szabálya, hogy az információnak megbízhatónak kell lennie – ez ugyanaz az állatok és az emberek számára is!” Paradox módon az irizáló színek, mint például a vakító pillangószárnyak színe vagy a drámai pávatollak árnyalatai, elterjedtek a természeti világban.

A kutatók elmagyarázták: “Annak tanulmányozásával, hogy az állatok miként detektálják és dolgozzák fel az iriszcenciát, jobb képet kaphatunk arról, hogy az irizálás valóban hasznos kommunikációs jel. “A megbízható irizáló jelek általában olyan viselkedési vagy fizikai adaptációkkal járnak, amelyek segítik az állatokat a vizuális hatás kontrollálásában. Például egy hím kolibri pontosan ellenőrzi az udvarló repüléseket, így állandó irizáló élénk rózsaszínűnek tűnnek az éber nőstények számára.” Dr. Franklin szerint az élőlények szép dolgokat képesek véghezvinni a fénnyel. “Az evolúció révén a mikrostruktúrákat speciális effektusok létrehozására adaptálták. Egyes mikrostruktúrák segítségével szabályozzák azt a pontos szöget, amelyen az irizáló színek árnyalata eltolódni látszik.”