A bab a táplálék egyik legrégebbi, legmegbízhatóbb és legkülönfélébb formája egyben. Részben azért, mert az Antarktisz kivételével minden kontinensen több mint 18.000 hüvelyes növényfaj növekszik, amelyek nagy része az ehető magokat hozza magával, amelyeket hüvelyesekként és babként ismerünk.

[wp_ad_camp_1]

A hüvelyesek népszerűségének és elterjedésének nagy része annak köszönhető, hogy könnyen növekszik (a hüvelyesek önbeporzóak) és az aszálytűrésnek, amely tényezők stabilan és alacsonyan tartják az árakat. A széles körben emlegetett egészségügyi előnyeik és a nitrogénmegkötő növekedési ciklus miatt igazi szuperélményt biztosítanak mindenkinek, aki fogyasztja őket. Különböző íz- és alkalmazásválasztékukkal nem meglepő, hogy a bab a világ szinte minden konyhájában kedvenccé vált.  Általánosságban elmondható, hogy a bab a Fabaceae család különféle növényeinek ehető magja. Ez azt jelenti, hogy anatómiájuk magában foglalja a folytonos babtermeléshez szükséges elemeket – egy külső maghéjat, amely megvédi a babot; egy mikropylet, közvetlenül a maghéj alatt, amely lehetővé teszi a víz felszívódását; a sziklevelet, amely a kezdeti növekedéshez használt tárolt élelmiszereket raktározza; és az embriót, amelyből újabb babnövény nő ki.

Ezen az alapdefiníción túl a babot két csoportra lehet osztani: azokra, amelyeket hüvellyel együtt meg lehet enni és olyanokra, amelyeket magjaikért meghámoznak, amelyeket aztán frissen vagy szárítva is meg lehet enni. A legtöbb növényhez hasonlóan a babot is tavasszal ültetik el, és ősszel takarítják be őket. De ha a növényen maradnak, a kis hüvelyek héjas babokká nőnek, amelyeket a szárak levágása után hagyják megszáradni a mezőn. A konzerv bab valójában szárított bab – olyan bab, amelyet már megfőztek. A nyers társaikkal ellentétben nincs szükség babkonzervek áztatására vagy párolására, így a polcról a tányérra tételének folyamata gyors, bombabiztos és tagadhatatlanul kényelmes.