Ha csak nem hirtelen felindulásból, valamilyen őrült nagy sérelem miatt cselekszünk – és valljuk be, ez azért igen ritkán fordul elő – akkor felmondani, és otthagyni az aktuális munkahelyünket még akkor is egy nehéz lépés, ha tegyük fel egy sokkal jobb ajánlat miatt tesszük.

Még ha tudjuk is, hogy az előrelépést a saját magunk érdekében muszáj megtennünk, akkor is sok esetben érezhetjük azt, hogy egy kicsit cserbenhagyjuk azt, akinél évekig – vagy évtizedekig – dolgoztunk, a munkatársakról nem is beszélve. Épp ezért nagyon fontos, hogy ahogyan a munkában, úgy a felmondásban is maximálisan profin viselkedjünk, ezzel megkönnyítve mindenki dolgát. Ennek első lépése az, hogy az illetékest – vagy az illetékeseket – a lehető leghamarabb értesítjük a felmondási szándékunkról. Ez nem csak azért fontos, hogy legyen idejük találni valakit a helyünkre, hanem azért is, hogy az aktuálisan futó projektjeink biztosan le tudjanak záródni és amennyiben szükséges, úgy az utánunk érkező betanításában minél tovább részt tudjunk venni aktívan.

Miután megbeszéltük a kilépésünk pontos részleteit, a legfőbb dolgunk az, hogy a ránk bízott feladatokat a lehető leglelkiismeretesebben elvégezzük. Ne lazítsunk a munkamorálunkon – sőt, inkább tegyük oda magunkat még jobban -. Persze fura érzés lesz úgy munkába menni, hogy az új projektekből már kihagynak minket és az is élet idegenül hat egy kicsit, amikor az évek alatt felgyülemlett tudást és trükköket próbáljuk átadni az utódunknak, de tartsuk szem előtt, hogy nem csak a cég számára nagy könnyebbség, ha ilyenkor még számíthatnak ránk, hanem a munkatársainknak is az. Hisz ha egyik napról a másikra csak úgy eltűnünk, azzal hatalmas kavarodást okozhatunk. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy távozáskor ne csak a mi szánk íze legyen jó, hanem mindenkié, akivel addig együtt dolgoztunk. Egyrészt egy profi mindig így viszonyul a hivatásához, másrészt pedig sosem tudhatjuk, hogy a későbbiekben merre sodor minket az élet, az pedig mindig jó, ha valahol jó emlékeket hagyunk magunk után.