A magyar líra egyik legnevesebb képviselője, kitűnő költőnk Juhász Gyula 1883 áprilisában látta meg a napvilágot Szegeden. A város piarista gimnáziumában érettségizett, majd Budapesten magyal-latin szakos tanárként diplomázott az egyetemen. Itt aktív diákéletet élt, barátságba került a neves kortárs költőkkel, Babitssal, Adyval és Kosztolányi Dezsővel.

[wp_ad_camp_1]

Első versei már 16 éves korában megjelentek, először Szegeden egy helyi folyóiratban, majd a Budapesti Naplóban jelent meg Ovidius című verse. 1907-ben jelent meg első, verseket tartalmazó kötete Juhász Gyula versei címmel, ez meghozta az ismertséget a költőnek. 1908 és 1917 között tanárként dolgozott Nagyváradon, Makón és Szakolcán. A tanácsköztársaság nagy rajongója volt, Forradalmi kiskáté című versével üdvözölte.

Juhász Gyula

Ez miatt a költőt később sokan támadták, hosszú időre háttérbe szorították, egészsége megrendült. Juhász Gyula egész életében komoly depresszióval küszködött, ez miatt többször kísérelt meg öngyilkosságot, pszichiátriai intézetben kezelték. Ennek ellenére sorra írta az irodalomkedvelők körében népszerű verseit. Műveiből idézetek jelentek meg az újságokban. 1918-ban jelent meg Késői szüret címmel verses kötete, majd az Ez az én vérem 1919-ben és a Nefelejcs 1921-ben. 1929-ben a neves Baumgarten díjjal jutalmazták irodalmi tevékenységét, ezt a díjat még kétszer nyerte el. Betegsége a harmincas években súlyosbodott, egyre többet volt a szegedi pszichiátriai intézet lakója.

Ekkor már verseket is alig írt, utolsó verses kötete Fiatalok, még itt vagyok címmel 1935-ben jelent meg. 1937 áprilisában egy rövid időt otthon tölthetett, ekkor megmérgezte magát veronállal és elhunyt.