Húszas éveink eleje még az önfeledt tervezésről szólnak, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy bekopogtatott a nagybetűs élet és egyre ritkulnak a baráti összejövetelek, vállunkat a családalapítás miatt felelősség nyomja és az egykor hitt szabadságnak már csak a morzsái vannak meg.
Az emberek többsége nem igazán teheti meg, hogy kénye-kedve szerint váltogassa a munkahelyét, kockáztatva azt, hogy az átmeneti időszakban kiesik a jövedelme, hisz ezzel párhuzamosan a fizetnivalókat, – mint amilyen a rezsi, az étkezés és minden egyéb más – ugyanúgy rendezni kell. Emiatt aztán sokan hajlamosak vagyunk inkább megalkudni és maradni egy olyan munkahelyen, ahol nem érezzük jól magunkat, ahová nem örömmel érkezünk és ahonnan sietve távozunk, és vállaljuk a folyamatos stresszt csak azért, mert szükségünk van a fizetésünkre. Ebbe az ördögi körbe pedig könnyű akár évekre beleragadni, holott nem csak a mentális, de a fizikai egészségünkre is nagyon rossz hatással lehet.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan oldhatjuk meg ezt az elsőre megoldhatatlannak tűnő problémát? Hisz elfogadni ezt az állapotot és leélni így éveket az nyilvánvalóan nem megoldás. Nos, első körben érdemes egy lépést hátra lépni és egy kicsit kívülálló szemmel megvizsgálni a helyzetet. Mi okozza a gondot, pontosan miért nem szeretjük a munkahelyünket? A fizetéssel vagyunk elégedetlenek, vagy a főnök modora készít ki minket? Esetleg a munkatársainkkal képtelenség kijönni, vagy egyszerűen csak túl vagyunk terhelve? Ha rájövünk a pontos okokra, akkor már csak azt kell mérlegelni, hogy tudunk-e tenni ellene – például fizetésemeléssel, áthelyezéssel -. Amennyiben igen, akkor azonnal lépjünk meg és próbáljuk elintézni. Ha nem, akkor pedig ne várjunk és kezdjük el megtervezni a következő lépést. Fektessünk energiát saját magunkba, képezzük magunkat. Tanuljunk a munka mellett – akár egy teljesen új szakmát -. Ez persze időigényes, de véssük az eszünkbe, hogy az idő amúgy is eltelik. Ha két év múlva lesz meg a végzettségünk, akkor is eltelik az a két év, ha közben csak szenvedünk és nem lépünk előre. Használjuk ki a szabadnapjainkat arra, hogy interjúkra járunk. Készítsünk pontos, hosszú távú tervet és tartsuk magunkat hozzá, így folyamatosan egy cél lebeg majd a szemünk előtt és könnyebben kibírjuk a hátralévő időszakot. Minden rosszból van kiút, csak tenni kell érte, nincs ez másképp a karrierünk esetében sem.