A 20. század második felének egyik legnagyobb írója Nemes Nagy Ágnes. A költőnő már gyermekkorában kitűnt tehetségével, a középiskolát is kitűnő tanulmányi eredményekkel végezte el. A középiskola elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett, ahol magyar, latin és művészettörténet szakon tanult.

[wp_ad_camp_1]

Az egyetemi tanulmányokat 1944-ben fejezte be, rövid ideig tanított is, Budapesten a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt. Hamar népszerű lett mint író, ezért 1958-tól már nem tanított, hanem kizárólag íróként és műfordítóként tevékenykedett. 1946-ban lett a tagja Magyar Írószövetségnek, barátságba került Szerb Antallal és Halász Gáborral is. 1948-ban elnyert egy ösztöndíjat, amelynek a segítségével bejárhatta Rómát és Párizst, ezek az utak nagy hatást gyakoroltak költészetére.

Nemes Nagy Ágnes

Első verses kötete 1946-ban jelent meg Kettős világban címmel.  1966-ban Újhold címmel irodalmi folyóiratot is megjelentetett.  1944-ben ismerkedett meg Lengyel Balázs íróval, akitől azonban 1958-ban elvált, ám élete végig barátságban maradtak. A hetvenes és nyolcvanas években népszerűsége tovább nőtt, sorra jelentek meg versei. Ezenkívül versek elemzésével is foglalkozott, nagy kedvence Babits Mihály költő volt, akiről kötetet is jelentetett meg.

Haláláig folyamatosan jelentek meg versei, mint a Napforduló, a Szökőkút, A Föld emlékei, valamint A lovak és az angyalok. Nemes-Nagy Ágnes 1991-ben, életének 70. évében hunyt el Budapesten. Költői pályája során számos elismerésben részesül, megkapta a Kossuth-djat, a Baumgarten-díjat és a József Attila-díjat is.