Az Asperger-szindróma és az ADHD (Attention deficit hyperactivity disorder) vagyis magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar két különálló állapot, amely magában foglalja az agy fejlődését. Mindkettő az ember életének korai szakaszában fejlődik ki, és hasonló viselkedési jegyeket okoz. 2013-tól azonban az orvostársadalom felhagyott az Asperger-szindróma különálló állapotként történő diagnosztizálásával, így az autizmus spektrumzavar (ASD) gyűjtőfogalom alá került.

Az Asperger-szindrómával diagnosztizált egyéneket az autizmus enyhe formáinak tekintik, amelyeket „magasan működő” autizmusnak tekintenek. A figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely figyelmetlenséget, hiperaktivitást és impulzivitást okoz. Egykor azt hitték, hogy csak a gyerekeket érinti, de ma már felismerték, hogy a felnőttekre is hatással van. Úgy gondolják, hogy az ADHD vagy nagyon korai életkorban kezdődik, vagy születéstől fogva jelen van. A jeleket általában akkor ismerik fel, amikor a gyermek eléri az iskolás kort, és elkezd küzdeni az iskolai feladatokkal vagy az engedelmességgel. Azonban a gyermekeknél ADHD-t diagnosztizálhatnak, miután betöltik a 3. életévüket. Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egy alkategóriája, amelyet számos idegrendszeri fejlődési rendellenesség autizmus spektrum zavarokká való egyesülése váltott fel. Ennek ellenére egyes szakemberek továbbra is az autizmus spektrum zavaraként hivatkoznak az Asperger-kórra, amely az Asperger-kór tüneteivel jár.

Az Asperger-szindróma szociális kihívások, verbális nyelvi problémák és egyéb tünetek keverékét foglalja magában, ezek pedig szintén megfigyelhetők az ADHD-s betegeknél. Az Asperger-kórban szenvedőknek nehézségei lehetnek az érzelmi vagy szociális jelzések megértésében, elkerülhetik a szemkontaktust, és nagyobb a kockázata annak, hogy társadalmilag elszigetelődnek. Bár a két rendellenesség hasonló viselkedési mintákat okoz, az Asperger-kór és az ADHD határozottan különbözik.