A genom-szekvenálás előrelépésével a rákkezelések során egyre inkább arra törekednek, hogy a „szintetikus halálozás” gondolatát kiaknázzák, és a rák-specifikus genetikai rendellenességeket kihasználva azonosítsák azokat a célokat, amelyek egyedülállóan nélkülözhetetlenek a rákos sejtek túléléséhez.

[wp_ad_camp_1]

A kutatók lenulláztak a Flap Endonukleáz 1-et (FEN1), egy DNS-szerkezet-specifikus endonukleázt, amely részt vesz a DNS replikációjában és javításában. Figyelembe véve a rákos sejteket, úgy találták, hogy amikor blokkolják a FEN1 funkcióit akár kis molekulájú gátlóval, akár genetikai ablációval, akkor a BRCA1 és BRCA2 mutáns rákos sejtvonalakat elpusztítják. Nevezetesen, a normál sejtek képesek voltak helyreállni a FEN1 gátlásból. A BRCA1 és BRCA2 gének általában megakadályozzák az emlő- és petefészekrákot, valamint más rákos megbetegedéseket, de mutáció esetén az embernek nagyobb valószínűséggel alakulhat ki mell- vagy petefészekrákja, vagy fiatalabb korban kialakulhat a rák. A mellrákkal diagnosztizált nők kevesebb mint 10%-nál van BRCA-mutáció, de becslések szerint a BRCA1-mutációval rendelkező nők 55–65% -ánál alakul ki mellrák 70 éves kor előtt, míg a BRCA2-mutációval rendelkező nők kb. 45% -ánál alakul ki mellrák 70 éves korig, a Nemzeti Mellrák Alapítvány szerint.

Hasonlóképpen, az öröklött BRCA mutációval rendelkező nők esetében megnövekedett a petefészekrák kialakulásának kockázata, míg az öröklött BRCA mutációkkal rendelkező férfiak esetében fokozott az emlő- és prosztatarák kialakulásának kockázata. A kutatók szerint megállapításaik két szempontból jelentősek: Hangsúlyozzák az S. cerevisiae élesztő genetikai eszközként történő felhasználásának fontosságát a szintetikus halálozás összefüggések felfedezésében, és azonosítják a FEN1 inhibitorokat mint lehetséges terápiás ágenst, amelyet tovább lehet fejleszteni bizonyos rákok célzott sebezhetőséggel történő kezelésére.