A szakítás mindig nehéz, de mégsem véletlen, hogy sor kerül rá. Pontosan emiatt, ha később megingunk, érdemes átgondolni, hogy megéri-e a békülni. Amikor egy kapcsolat véget ér, az általában az egyik félnek mindig jobban fáj. Nehéz feltápászkodni és kikecmeregni a mély önsajnálatból, ellenben érdemes. Nem baj, ha olykor még hátra tekint az ember és visszavágyik. Baj csak akkor van, ha vissza is fordul szerelmet remélve.

[wp_ad_camp_1]

Kiút csak akkor van, ha betartjuk a kötelező haladási irányt, ami nem más, mint egyenesen előre. Ha több év után végre volt  annyi erőd, hogy egy ellaposodott és megromlott kapcsolatból kilépj, akkor tarts is ki. Először valószínűleg felszabadító érzés kerít hatalmába, azt hihetnéd, hogy már túl vagy a nehezén, és csak jó dolgok várnak. Az első néhány hét felhőtlenül eltelt hét után, amikor még élvezed a szabadságot, és a függetlenséget, akkor jön a visszaesés. Általában egy-két hónap után lecseng az újdonság varázsa, és egyszer csak elkezdesz a régi életed után vágyakozni.

Szakítás után…

Ilyenkor inognak meg a legtöbben. Sokan már nem olyan biztosak benne, hogy jól döntöttek, amikor kiléptek a kapcsolatból. Hirtelen előtörnek a szép emlékek. Ilyenkor a legnehezebb kitartani. Érdemes mindenkit kiiktatni és egyedül dönteni. Nem kell válaszolni az ex üzeneteire, nem fogadni a hívásait, sőt az ismerősökkel sem kell róla beszélni. Ehelyett gondold át kapcsolatotok éveit. Ha kell írj pozitív-negatív listát. Valószínűleg rájössz, hogy nem Ő hiányzik, csupán az az érzés, hogy tartozol valakihez, hogy haza mehetsz valakihez. Ez nem más, mint megszokás.

Amint beismered, hogy a megszokás kerített hatalmába, már csak egy dolgod van, avagy ki kell tartanod. A szakítás és az utána való változások nagyon is felkavaróak lehetnek, de ha képes vagy előre nézni, és átvészelni a nehéz időszakot, akkor idővel minden sokkal jobb lesz.