Az elmúlt évtizedekben számtalan újfajta étkezési irányzat lépett elő a homályból az és indult el világhódító útjára. Kezdetben még a vegetáriánus étrend volt széles körben elismert, ám azóta már rengeteg alfaja, és mellékága alakult ki – pontosabban fogalmazva inkább terjedt el széles körben -.

Akik hagyományosan étkeznek – azaz mindenevők -, azok egy picit mára már bele is keveredhetnek a fogalmakba, illetve azt sem árt tisztába tenni, hogy egész pontosan miért is vallják az egyes irányzatok hívei, hogy az ő módszerük a megfelelő. Azt talán már senkinek sem kell különösebben magyarázni, hogy a húsfogyasztás – a sajt mellett – az egyik legmegterhelőbb a bolygó számára. Ebből a sorból is kilóg – felfelé – a marhahús, főképp a rengeteg metántermelés miatt, de a sovány húsok, baromfik is nagy környezeti terhet jelentenek. Ez az egyik, gyakorlatilag vitathatatlan érv a húsmentes élet mellett, a másik pedig maga az állatvédelem, hisz a húsért tartott haszonállatok élete a legtöbb esetben nem épp a legkényelmesebb sajnos.

Ezek mind-mind érthető okok, ám ezzel együtt sokan úgy gondolják, hogy teljesen kizárni az állati eredetű élelmiszereket a táplálkozásukból nem biztos, hogy tökéletesen egészséges. Noha a kutatások szerint a vegán életmód – azaz amikor semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztunk, tejet és tojást sem – nem okoz tápanyagellátási problémákat és odafigyeléssel minden olyan alapvető összetevőt megkap szervezetünk, amire szüksége van. Egy fokkal kevésbé szigorú a sokkal elterjedtebb vegetáriánus módszer, amely csak a húsevést mellőzi. Ez azonban még mindig túl nagy lemondást jelenthet azoknak, akik hozzá vannak szokva a rendszeres húsfogyasztáshoz és nem akarnak róla teljesen lemondani. Számukra a – mostanában elterjedő – flexitariánus étrend lehet a megoldás. Ennek az alapelve nem a tiltás, hanem a mértékletesség. Az étrend nagy részét itt a zöldségek és a gyümölcsök adják, néha-néha pedig a húsfogyasztás is belefér. Ez gyakorlatilag nem egy új keletű dolog, hisz ha belegondolunk, a múlt században még az emberek nagy része ezen elv alapján étkezett, és hús maximum hétvégente – de inkább még ritkábban – került csak az asztalra.